Múlt héten lebetegedtem. Lázam volt. Nem bírtam felkelni. Alig ettem. Alig aludtam. És tudod, mi történt? Nem tudtam dolgozni. Nem tudtam a családommal lenni. Nem tudtam senkinek segíteni, másokért tenni. Csak feküdtem. És azon voltam, hogy túléljek.

Egy férfi, aki vezetni akarja a családját, a cégét, az életét, sokszor tanácstalanul áll. Nem tudja, hogyan kell jól csinálni. Nem azért, mert gyenge, hanem mert nincs előtte minta.

Voltál már valaha egy stadionban, amikor sok ezer ember együtt szurkol egy sporteseményen? Amikor a csapat gólt rúg, és körülötted mindenki feláll, ordít, ölelkezik? Nem számít, hogy ki milyen vallású. Nem számít, milyen színű a bőre. Nem számít, mennyit keres. Abban a pillanatban egy vagy velük. Egy célért. Egy közös örömért.

Hiába mondod, hogy „az enyém”: nőm, a pénzem, az autóm, a testem. Ezek csupán vendégek az életedben. Nem birtokolhatod őket örökre. Az élet áramlik, ahogy a levegő is. Belélegzel, kapsz valamit. Kilélegzel, elengeded. Ez a természet rendje.

Aznap este, kb 8 éve, megint beütött a szokásos. Buli, pia, haverok… Azt hittem, kikapcsolódok. Valójában csak menekültem. A döntés elől. A saját valóságom elől. Az életem elől.

Nemrégiben egy apuka kérdése robbantotta fel a Life of Dad nevű Facebook-oldalt. A 2,2 millió követővel rendelkező közösségben egy tinédzsert nevelő apa fordult a többiekhez.

Ahhoz, hogy elindulj, őszintének kell lenned magaddal. Merd meglátni a gyengeségeidet, elakadásaidat.

A mai világban sok férfi érzi azt, hogy valami hiányzik, amikor nőkkel vagy a párjával kapcsolódik.

Az egész életem manipulációval van tele, kicsit gondolkodtam rajta és megosztom veletek az ezzel kapcsolatos felismeréseim, példákkal.

Nézzük meg, miért érzed úgy, hogy a párod idegesít, és mit tanulhatsz ebből a helyzetből.