Férfikörön ülünk. Tízen vagyunk. Csend van… Felteszem a kérdést: „Apád melyik mondata égett beléd?” Először senki nem szól. Aztán valaki elkezdi: „Hogy egy férfi nem sír.” Másik bólint: „Hogy ne panaszkodj.” Harmadik: „Hogy belőlem úgysem lesz semmi.” És abban a pillanatban mindannyian ráismerünk: nem vagyunk egyedül.

Párkapcsolati táboron ülünk. Tíz pár. Felteszem a kérdést a férfiaknak: „Ki néz pornót?” Csend. Senki nem mozdul. Aztán valaki felnevet: „Hát… ki nem?” És máris mindenki lazul: „Ja, hát persze.” „Mindenki nézi.” „Ez tök normális.”

Egy férfi, aki vezetni akarja a családját, a cégét, az életét, sokszor tanácstalanul áll. Nem tudja, hogyan kell jól csinálni. Nem azért, mert gyenge, hanem mert nincs előtte minta.