A fojtogató nevelés módszer

Férfikörön ülünk. Tízen vagyunk. Csend van.

Felteszem a kérdést:

„Mikor tanultad meg, hogy a szeretetet ki kell érdemelni?”

Először senki nem szól. Mindenki a padlót nézi.

Aztán valaki lassan felnéz, és halkan, szinte magának mondja:

„Ha rossz jegyet hoztam, ha rossz voltam, anyám csak annyit mondott: szégyent hozol ránk. Aztán napokig rám sem nézett. Nem kiabált. Nem vert. Csak eltűntem a számára.”

Szomorú volt, és tudtam, hogy én vagyok az oka.

És ez sokszor mélyebbre vág, mint a kiabálás.

Csend.

Senki nem mozdul.

Aztán egy másik megszólal:

„10 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. A bíró megkérdezte, kivel akarok maradni. Anyut választottam. Apám fél évig nem szólt hozzám.”

Soha nem felejtette el azt a haragot, bűntudatot és szégyent, amit akkor érzett.

Valaki a körben halkan köhög.

Hosszú csend után egy harmadik férfi mondja:

„13 voltam. Elszívtam egy cigit a haverjaimmal. Anyám nem kiabált, de onnantól nem szeretgetett. Egy hétig. Én meg minden este odamentem hozzá, és vártam, hogy talán ma. Hetedik nap sírva könyörögtem neki. Akkor megölelt. És akkor tanultam meg, hogy a szeretet feltételes.”

Hosszú csend.

Aztán valaki halkan megszólal:

„Én eddig azt hittem, hogy ez normális. Én is ezt csinálom otthon…”

És abban a pillanatban mindenki ráismer:

nem vagyunk egyedül.

A szeretet nem jutalom

Egy gyerek számára a szeretet olyan, mint az oxigén.

Nem extra. Nem jutalom.

Az élet feltétele.

Számtalan kutatás bizonyítja, milyen romboló hatással van egy gyermekre, ha nem kap elég szeretetet, figyelmet, érintést.

René Spitz pszichiáter a 40-es években árvaházi csecsemőket vizsgált. Gondozták és etették őket, de alig érintették meg őket, és nem kaptak érzelmi figyelmet.

A gyerekek lesoványodtak, megbetegedtek. Egy részük meghalt.

Nem betegségben. Szeretethiányban.

A gyerek idegrendszere a gondozó jelenlétéhez, érintéséhez és figyelméhez kapcsolódik.

Ha ezt elvesszük, a test is reagál. Az agy vészhelyzetet jelez.

Ezért amikor szeretetmegvonással nevelünk, azt üzenjük a gyerek tudatalattijának:

„Ha nem viselkedsz úgy, ahogy én szeretném, akkor életveszélyben vagy.”

Ez nem túlzás.

Így dolgozza fel ezt egy gyerek idegrendszere.

A kegyetlen döntési helyzet

Egy gyerek, akitől megvonják a figyelmet és a szeretetet, lehetetlen döntési helyzetbe kerül.

A tudatalatti szinten ez a kérdés fut benne:

„Mit válasszak? Az önazonosságomat vagy az életet?”

Maradjon önmaga, és elveszítse azt, ami az életét jelenti?

Vagy adja fel önmagát, a vágyait, az érzéseit, hogy visszakapja a szeretetet?

Szinte minden gyerek ugyanúgy dönt:

feladja önmagát.

Mert nincs más választása.

És ez a döntés gyakran végigkíséri az egész életet.

Milyen hatással van a szeretetmegvonás?

Balázs, 42 éves

„Gyerekként ha nemet mondtam, anyám elhallgatott. Napokra. Én meg pánikba estem. Visszavontam mindent. Bocsánatot kértem, még ha nem is volt igazam. Ma 42 évesen a feleségemnek, a főnökömnek, mindenkinek mindig igent mondok.”

Mert legbelül még mindig attól retteg, hogy ha nemet mond, elveszíti az embereket.

És ezzel együtt a szeretetet is.

Tamás, 39 éves

„Az exbarátnőm folyamatosan manipulációval bántott. Mindenki látta, csak én nem. Vagy láttam, de azt hittem, ez normális. Ismerős volt az érzés: hogy valaki szeret, aztán hideg, aztán megint meleg.”

Amit ismerősnek érzünk, azt gyakran biztonságosnak is hisszük.

Még akkor is, ha közben fáj.

Péter, 45 éves

„Én ma ordítozással érem el a figyelmet. A feleségemtől. A gyerekektől. Ha nem vesznek észre, befeszülök, dühös leszek. Aztán persze szégyellem magam.”

Belül ugyanaz a kisgyerek maradt, aki retteg a magánytól, és inkább szétrobban, csak valaki foglalkozzon vele.

Miért nevelünk így?

Férfikörön újra és újra eljön a pillanat, amikor valaki felnéz, és megkérdezi:

„Miért bánt így velem?”

És szinte mindig ugyanaz a válasz:

Mert őt is így nevelték.

Mert ő is azt tanulta meg kisgyerekként, hogy a szeretetet ki kell érdemelni.

Hogy akkor kapsz figyelmet, ha jó vagy.

Hogy a leghatásosabb nevelési eszköz a csend.

Nem volt jobb eszköze. Nem volt jobb mintája.

Sokszor a legjobbat adta, amije volt. Még ha az fájt is.

Generációkon át öröklődik

Ez a minta generációkon át öröklődik.

Szó nélkül. Tudattalanul.

Mint egy láthatatlan örökség, amit senki nem kért, mégis megkapott.

És mögötte ott van a szülő félelme:

• ha mindent megengedek, elkényeztetem
• ha nem tartom kézben, elveszítem
• ha gyenge vagyok vele, ő is gyenge lesz

Ez nem feltétlenül rossz szándék.

Ez szorongás. Félrecsúszott szeretet.

De ettől még a gyereknek fájdalmas marad.

Mert ő nem a szülő félelmét látja.

Csak azt érzi:

„Tennem kell a szeretetért, különben eltűnök.”

 

Mi a baj a szeretetmegvonással?

Egy gyerek, akinek a szeretetet ki kell érdemelnie, felnőttként megtanulja:

az értéke feltételes.

Addig számít, amíg teljesít. Amíg engedelmeskedik. Amíg megfelel.

Ha önazonos, ha kiáll magáért, akkor elveszítheti a szeretetet.

Így lassan feladja önmagát.

És ez lesz az alap, amire az egész élete épül.

Mi működik helyette?

Nem a gyereket utasítjuk el, hanem azt, amit tett.

A szeretet állandó. A viselkedés szabályozható.

Gyakorlati példák

Ha a gyerek veri a testvérét:
„Verni nem lehet. Gyere, ülj ide mellém.”

A kapcsolat megmarad, a viselkedés megáll.

Ha a gyerek hazudik:
„Fontos, hogy igazat mondjunk. Meséld el, mi történt valójában.”

Kíváncsiság a viselkedés mögé, ítélet helyett.

Ha nyilvánosan rosszul viselkedik:
„Most hazamegyünk. Erről otthon beszélünk.”

A helyzet lezárása, nem a kapcsolat lezárása.

A gyereknek tudnia kell:

bármit is csinál, a szeretet nem kérdés.

A viselkedésének lehetnek következményei. De te akkor is mellette vagy.

Amit soha ne mondj ki

• „Emiatt most nem szeretlek.”
• „Szomorú vagyok, hogy ilyen vagy.”
• „Ne is lássalak!”

Ezek a mondatok azt üzenik:

a szeretetem feltételes.

Amit helyette mondhatsz

„Nem tetszik, amit tettél. Ettől függetlenül nagyon szeretlek. Együtt meg fogjuk találni a legjobb megoldást arra, hogy helyrehozzuk, ami történt.”

„Dühös vagyok a helyzet miatt, segítek rendbe hozni.”

„Szeretlek. A viselkedéseden viszont változtatnunk kell.”

Ha te is így nőttél fel

Ne ítéld el a szüleidet. Ők sem kaptak mást.

De nézz magadba.

Felismered valamelyik mintát?

• a folyamatos megfelelést
• a bántó kapcsolatokban maradást
• a dühöt, ami akkor robban ki, ha nem vesznek észre

Ezek nem gyengeségek.

Ezek túlélési mechanizmusok.

Régen segítettek. Ma már akadályoznak.

Meg lehet változtatni őket.

Terápiával. Férfikörrel. Közösséggel. Azzal, hogy végre kimondod, ami történt.

Mert amit nem gyógyítasz meg magadban, azt továbbadod a gyerekednek is.

A lánc megtörése azzal kezdődik, hogy felismered: van lánc.

Ugyanezt csinálod magaddal is

Amikor hibázol, könnyű nemcsak a tetteidet, hanem saját magadat is elutasítani.

Kritizálni. Megszégyeníteni. Megvonni magadtól a szeretetet.

Pedig itt is ugyanaz igaz:

nem veled van baj, hanem legfeljebb azzal, amit tettél.

A hiba a tanulás része. Enélkül nincs fejlődés.

A belső biztonság akkor születik meg, amikor képes vagy úgy tartani a határaidat, hogy közben nem fordulsz el magadtól.

Felelősséget vállalsz, de szeretetben maradsz önmagad felé is.

A szeretet nem jutalom a jó viselkedésért

A szeretet az alap.

Mindenkinek jár. Magadnak is.

Ha ez az alap szilárd, akkor tudunk nemet mondani, tudunk hibázni, tudunk önazonosak lenni.

Biztonságban.

Mert tudjuk, hogy nem veszítjük el miatta azt, ami a legtöbbet jelenti.

Te mikor tanultad meg, hogy a szeretetet ki kell érdemelni?

Kiss Gergely

Férj – Apa – Férfi