A jófiú viselkedés, ami megöli a vágyat
Férfikörön ülünk. Tizenketten vagyunk. Csend van.
Felteszem a kérdést:
„Ki érzi úgy, hogy mindig mindent jól csinál, mindenki kedvében jár, és mégis… valahogy nem becsülik meg?”
Hét kéz emelkedik fel.
Aztán valaki megszólal:
„Én tényleg mindig mindent megteszek. Soha nem mondok nemet. Segítek mindenkinek. És mégis… úgy érzem, mintha láthatatlan lennék nekik.”
Mások bólintanak.
Ez a jófiú szindróma
Évtizedekig azt hitted, hogy az fogja meghozni a boldogságod, ha mindig mindenkinek a kedvében jársz.
De pont ez az, ami lassan kiüresít.
Dr. Robert Glover amerikai családterapeuta írta le ezt a jelenséget. Ha magadra ismersz ebben az írásban, érdemes elolvasnod a könyvét: No More Mr. Nice Guy.
De először tisztázzunk valamit.
A jófiú nem az a férfi, aki jó ember.
Nem az, aki erkölcsös. Nem az, aki kiáll másokért. Nem az, aki értékrend szerint él.
A jófiú az a férfi, aki azért tesz jót, hogy cserébe elismerést kapjon.
Kedveskedik. Alkalmazkodik. Viccelődik. Okoskodik.
De közben feladja magát. Feladja az önazonosságát.
Bármit megtesz, hogy elkerülje az elutasítást, de közben saját magát utasítja el, újra és újra.
És közben mélyen belül vár:
hogy észrevegyék,
hogy megdicsérjék,
hogy végre elég legyen.
Ez nem jóság. Ez üzlet.
„Ha elég jó leszek, majd szeretnek.”
De pont ez a jófiú tragédiája: aki eladja magát, azt soha nem fogják igazán szeretni.
Mert vagy nem is tudják, ki ő valójában, vagy csak azért szeretik, amíg megfelel.
Három történet férfikörről
1. „Azt hittem, ha mindent megteszek érte, akkor boldog lesz”
Bence, 38 éves
„A feleségemnek sosem mondtam nemet. Bármit kért, megcsináltam. Lemondtam a saját programjaimat, az időmet, az igényeimet. Azt hittem, ha mindent megteszek, akkor boldog lesz.”
Aztán egy nap ezt hallotta:
„Nem tudok már férfiként rád nézni. Olyan érzésem van, mintha egy jó barát lennél.”
Ez villámcsapásként érte.
Mit tanít ez?
Az önfeladás nem férfiasság.
Az önfeladás egy rosszul megtérülő üzlet: szeretetért eladod magad, és közben elveszíted azt, amiért tisztelni lehetne.
A párod nem szolgát akar.
Biztonságot akar. Szenvedélyt akar. Egy olyan férfit akar, aki tud dönteni, ki tud állni magáért, és meri vállalni a saját irányát.
2. „Mindenki kihasznál, mert sosem mondok nemet”
Dávid, 41 éves
„A munkahelyemen mindig én végzem el mások dolgát is. Ha megkérnek, nem mondok nemet. A főnököm rám pakol mindent, mert tudja, hogy úgyis megcsinálom.”
Amikor nem kapott fizetésemelést, a főnöke véletlenül elszólta magát:
„Te úgyis elfogadod a régi fizud…”
Otthon ugyanez történt. A gyerekek, a feleség, mindenki számított rá.
És közben azt érezte:
senki nem tiszteli.
Mit tanít ez?
Ha nem tudsz nemet mondani, akkor az igened semmit sem ér.
A tisztelet ott kezdődik, amikor magadat tiszteled, és képes vagy határt húzni.
Mert ahogy bánsz magaddal, úgy fog veled bánni a világ is.
3. „Egyszer csak felrobbantam”
Gábor, 44 éves
„Évekig jófiú voltam. Sosem panaszkodtam. Sosem követeltem semmit. Aztán egy nap felrobbantam.”
Kiabált a feleségével. Ordított. Utána szégyellte magát, bocsánatot kért, és nem értette, mi történt.
Ma már tudja:
évekig elfojtotta az érzéseit.
Mit tanít ez?
Az elfojtott düh nem tűnik el.
Felhalmozódik a testedben, és egy nap kitör.
Gyakran feszültségben, szorongásban, alvászavarban vagy testi tünetekben jelenik meg.
Miért öli meg a párkapcsolatot és a vágyat?
A nő nem egy jófiúval akar együtt élni.
Egy felnőtt férfit akar.
A jófiú:
- mindig megfelel, még ha belül puffog is
- nem tudja igazán, mit akar
- másokhoz igazítja az irányát
- elfojtja a saját hangját
- más hangulatától függ
- nem vállalja teljesen önmagát
A férfi:
- tudja, mit akar
- van küldetése
- meri vezetni az életét
- kiáll magáért
- vállalja a konfliktust, ha szükséges
- nem alkudozik a szeretetért
A különbség?
A jófiú alkudozik a szeretetért.
A férfi önazonos.
És a párod nem a jófiút tiszteli.
A férfit tiszteli.
Honnan jön a jófiú szindróma?
Gyerekként sokan ezt tanultuk meg:
- ha jó vagy, nem vonják meg a szeretetet
- ha engedelmeskedsz, elismernek
- ha megfelelsz, biztonságban vagy
Ez gyerekként talán működött.
De felnőttként már nem működik.
Mert a jófiú a hiányos önbecsülését próbálja fenntartani a külső elismeréssel.
Minden gesztusa mögött ott a kérdés:
„Most már elég vagyok?”
De valódi válasz sosem jön.
Mert amit a feleséged, a főnököd vagy a barátaid látnak, az gyakran nem te vagy.
Hanem egy maszk.
És senki sem tud igazán szeretni egy maszkot.
Hogy gyógyítsd meg a jófiút magadban?
1. Ismerd fel, hogy ez nem te vagy
A jófiú egy szerep. Egy maszk.
Azért viseled, hogy elkerüld az elutasítást.
De közben épp ezzel utasítod el saját magad.
2. Mondd ki, amit érzel
Ne mondd mindig azt: „Mindegy.” „Oké.” „Elfogadom.”
Mondd ki néha ezt is:
„Nekem ez fontos.”
3. Tanulj meg nemet mondani
Nemet mondani nem bűn.
Ez határ.
És a határok teremtik meg a tiszteletet.
4. Ne várd el, hogy a jóságod megtérüljön
Ha azért vagy kedves, mert vársz cserébe valamit, az nem kedvesség.
Az önfeladás.
Tedd, amit jónak érzel, elvárás nélkül. Vagy ne tedd.
5. Vállald a konfliktust
A konfliktus nem rossz.
A konfliktus őszinteség.
Nem agresszió az, amikor kiállsz magadért és határt húzol.
Az agresszió az, amikor átléped mások határait.
6. Légy férfi, ne gyerek
A felnőtt felelősséget vállal magáért és az érzéseiért.
Nem kívülről várja, hogy megkapja a jó érzést.
A legnagyobb igazság
A világ azt tanította:
„Légy jó, és majd szeretni fognak.”
De ez hazugság.
Nem azért szeretnek, mert jó vagy.
Azért szeretnek, mert önmagad vagy. Mert őszinte vagy. Mert vállalod a saját hangod.
A jófiú szerepet játszik.
A férfi önmaga.
És a világ nem szerepeket szeret. Hanem valódi embereket.
Mit tehetsz most?
Ma mondd ki egyszer:
„Nem.”
Egyszer. Őszintén. Szeretettel.
Amikor kérnek valamit, és valójában nem akarod.
Mondd ki.
És figyeld meg, mi történik.
Nem fog összeomlani a világ.
Az emberek nem fognak eltűnni.
Ellenkezőleg: végre látni fogják, ki vagy valójában.
A jófiú hal meg.
A férfi születik meg.
És ez az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatsz magadnak, a családodnak és a világnak.
Kiss Gergely
Férj – Apa – Férfi