A kiherélt férfi

Férfikörön ülünk. Tízen vagyunk. Csend van.

Felteszem a kérdést:

„Ki az, aki fél a saját dühétől?”

Először senki nem szól.

Aztán valaki halkan mondja:

„Én, mert amikor kijön belőlem, mindent rombolok.”

Másik bólint:

„Attól mindenki fél, nem?”

Harmadik hozzáteszi:

„Én nem félek tőle, én elfojtom. Évek óta.”

És abban a pillanatban kiderül valami fontos:

a legtöbb férfi nem tud mit kezdeni az agressziójával.

Gyerekkorunktól ezt halljuk:

„Ne légy agresszív.”

Arról viszont senki nem beszélt, hogy mi az agresszió valójában.

A legnagyobb félreértés

Az emberek többsége fél a férfi agressziójától.

Még a férfiak is.

El akarják nyomni. Meg akarják szelídíteni. Vagy szégyellik.

Pedig az agresszió nem ellenség.

Az „agresszió” szó a latin aggredi igéből jön.

Jelentése: előrelépni, közelíteni, cselekvésbe indulni.

Az agresszió nyers életerő.

Ugyanaz az energia, amelyből:

• egy apa megvédi a családját
• egy férfi kiáll az igazságért
• egy vállalkozó felépít valamit a semmiből
• egy közösség jobbá teszi a világot

A probléma nem az agresszió.

A probléma az, hogy nem tanultuk meg tudatosan használni.

Amikor elfojtod

Gábor, 41 éves

„Gyerekként apám mindig kiabált. Dühös volt. Haragos. Bántó. Én megesküdtem, hogy soha nem leszek ilyen, ezért lenyeltem mindent. A dühömet. Az erőmet. A hangomat.”

Azt hitte, ha csendes, akkor jó férfi.

Aztán felnőtt, megházasodott, és a felesége egy nap ezt mondta:

„Nem érzem magam biztonságban melletted. Nem érzem, hogy mellettem állsz. Nincs benned tűz. Nem vezetsz. Nem döntesz. Nem érzem magam nőnek melletted.”

És igaza volt.

Annyira elfojtotta az agresszióját, hogy az erejét is visszatartotta.

Végül nem jobb férfi lett. Erőtlen férfi lett.

Amikor kitör belőled

Tamás, 38 éves

„Évekig gyűjtöttem a sérelmeimet. Lenyeltem mindent. A főnökömtől a megaláztatást. A feleségemtől a kritikát. Az apámtól a beszólásokat. Azt hittem, erős vagyok, mert bírom.”

Aztán egy este, valami semmiség miatt, amikor a fia nem rakta el a cipőjét, szétvetette a düh.

Ordított.

Úgy, ahogy az apja ordított vele.

A fia arca lefagyott. Rémülten nézett rá.

Abban a pillanatban apját látta magában. Pont azt a férfit, aki soha nem akart lenni.

Nem az agresszió a probléma

Az öntudatlanság a probléma.

Nézd meg a természetet.

Az oroszlán akkor támad, amikor éhes, vagy amikor védi a családját.

Nem gyűlöletből.
Nem sértettségből.
Nem bosszúból.

Az ember viszont képes éveken át hordozni a dühét.

És amikor túl sokáig elfojtja, az energia irányíthatatlanná válik.

Ilyenkor megjelenhet:

• passzív agresszió
• manipuláció
• a határok durva átlépése
• hirtelen robbanó düh

Ami évekig láthatatlan volt, az egy pillanat alatt felszínre tör.

Nem azért, mert az agresszió rossz.

Azért, mert nem tanultuk meg irányítani az erőt, ami benne rejlik.

Két véglet, egy gyökér

A férfikörökben két végletet látok.

Az elfojtó férfi

Nem mer határozottan beszélni.

Nem mer kiállni magáért.

Nem mer nemet mondani.

A feleségével nem vitatkozik. A gyerekénél nem húz határt. A munkahelyén tűr.

Belül viszont forrong.

Aztán egy nap robban. Vagy lassan összeomlik.

A romboló férfi

Hirtelen szétrobban.

Kiabál. Támad.

Az erejét nem kontrollálja.

A családja fél tőle. A gyerekei kerülik. A felesége elzárkózik.

Nem feltétlenül rossz ember.

De nem uralja a saját erejét.

Mindkét véglet ugyanabból fakad:

nem tanultuk meg, hogy mi az agresszió valójában.

Az agresszió irány

Ez az energia hajtja a férfit arra, hogy:

• felfedezzen
• kockáztasson
• határokat lépjen át
• valami újat hozzon létre
• megvédje azt, akit szeret

Ha ezt az energiát elnyomod, elveszíted az életerődet.

Ha tudatosítod és irányítod, tartás születik benned.

Építő, biztonságot adó, jelen lévő erő.

Az agresszió olyan, mint a tűz.

Ha nincs, megfagysz.

Ha elszabadul, feléget mindent.

Ha megtanulod használni, meleget ad.

Mi történt velem?

Bevallom, én is mindkét végletet megéltem.

Volt, hogy elfojtottam. Évekig.

Gyerekkoromban apám dühe annyira riasztó volt, hogy megesküdtem, soha nem leszek ilyen.

Csakhogy ettől nem lettem erős.

Csak láthatatlan.

A feleségem nem érezte magát biztonságban mellettem.

A döntéseimben nem volt határozottság.

Az életerőm, és vele együtt a férfiasságom is eltűnt.

Aztán volt, hogy kirobbant belőlem. Kontrollálatlanul.

És láttam a feleségem szemében ugyanazt a félelmet, amit én is éreztem gyerekként.

A fordulópont akkor jött, amikor megértettem:

a férfi agressziója nem bűn.

Csak meg kell tanulni tudatosan használni.

Hogyan válhat az agresszió erővé?

1. Érezd meg

Amikor dühös vagy, állj meg.

Ne reagálj azonnal.

Ne fojtsd el.

Figyeld meg, mi történik benned.

2. Kérdezd meg: miért jött?

A düh mindig üzen valamit.

Lehet, hogy átlépték a határaidat.

Lehet, hogy igazságtalanság történt.

Ha meghallod az üzenetet, visszakerül hozzád az irányítás.

3. Fejezd ki, ne robbantsd ki

A düh kifejezhető tisztán:

„Dühös vagyok, mert ezt igazságtalannak érzem.”

Vagy kijöhet kontrollálatlanul:

„Mi a bajod?! Mindig ezt csinálod!”

Az elsőnél te vezeted az energiát.

A másodiknál az energia vezet téged.

4. Használd az energiát

Ha megtanulod irányítani, csodálatos dolgokra leszel képes.

• edzés
• alkotás
• határhúzás
• vezetés
• kiállás azokért, akiket szeretsz

Az agresszió üzemanyag.

5. Dolgozz magadon

Ez a legnehezebb.

De a legfontosabb.

Önismeret. Terápia. Férfikör.

Mert amit nem ismersz magadban, az irányít.

Amit meglátsz, azt már vezetni tudod.

A legfontosabb üzenet

Ugyanaz az energia, amelyből háború születik, szülhet bátorságot is.

Ha a férfi megtanulja vezetni az agresszióját, abból erő születik.

Az erőből tartás.

A tartásból biztonság.

A kérdés nem az, hogy van-e benned agresszió.

Van. Minden férfiban van.

A kérdés az, hogy tudattalanul éled-e meg, vagy megtanulod az életed szolgálatába állítani.

Te hogyan kezeled a dühödet?

Elfojtod?
Kirobban belőled?
Vagy már megtanultad irányítani?

Írd meg kommentben.

Ami kimondatlan marad, az irányít. Ami kimondásra kerül, az felszabadít.

---

Kiss Gergely
Férj – Apa – Férfi