Te elfojtod a gyermeked?

Nemrég voltam egy családi rendezvényen, ahol egy kisfiú elkezdett sírni.

Az anyja azonnal rászólt:

„Ne sírj már, nem történt semmi! Ne cirkuszolj már!”

A gyerek arca lefagyott.

A könnyei tovább folytak, de most már nem csak a fájdalomtól, hanem attól is, hogy azt sugallták neki:

rossz, amit érez.

És ez az, amit naponta látok számtalan családban.

„Ne légy már dühös.”
„Ezen nem kell megsértődni.”
„Ez nem nagy ügy, ne szomorkodjál emiatt.”

Ezzel azt üzenjük:
Az érzéseid nem számítanak.
Túlreagálod.
Gyenge vagy.

De a gyereknek joga van az érzéseihez

Nem azért, mert mi helyesnek tartjuk őket, hanem azért, mert ő így érzi.

Lehet, hogy számunkra semmiség, de neki most épp a világ dől össze.

Amikor ezt elutasítjuk, azt üzenjük:

„Ne bízz magadban. Én jobban tudom, mit kellene érezned.”

És ezzel megtanítjuk, hogy ne hallgasson önmagára.

Hogy amit érez, azt rejtse el.

És tudod, mi lesz a vége?

Egy felnőtt, aki nem ismeri a saját érzéseit.

Aki nem tudja, mikor fáj neki valami.
Aki nem tudja, mikor lépik át a határait.

Az elutasított érzések nem tűnnek el.

Visszatérnek.

Szorongásban.
Belső ürességben.
Akár depresszióban.

Az angol „depression” szó jelentése: elnyomás.

Az évekig elfojtott érzések súlya egyszer csak visszhangozni kezd belül.

„Ne érezz.”
„Ne sírj.”
„Ne légy dühös.”

De van egy másik út

Amikor a gyerek dühös:

„Látom, hogy most nagyon dühös vagy. Elmondod, mi történt?”

Amikor sír:

„Látom, hogy ez most fáj neked. Itt vagyok.”

Amikor fél:

„Értem, hogy ez most ijesztő neked.”

Ezzel azt mondjuk:
Jogod van az érzéseidhez.
Te számítasz.
Amit érzel, az valódi.

És mi történik ilyenkor?

A gyerek megtanul magában bízni.

Megtanul különbséget tenni:

• Dühösnek lenni oké
• Bántani másokat nem oké
• Szomorúnak lenni oké
• Elfojtani nem szükséges

És megtanul kommunikálni arról, ami benne zajlik.

És igen, tudom…

Nehéz.

Főleg, ha te magad úgy nőttél fel, hogy az érzéseid nem számítottak.

Természetes, hogy nem mindig reagálsz tökéletesen.

Nem az a kérdés, hibázol-e.
Hanem az, hogy utána tudsz-e kapcsolódni.

Hol kezdődik a változás?

A tudatosságnál.

Már azzal is sokat teszel, hogy elkezdesz másképp figyelni.

A gyógyulás ott kezdődik, ahol észreveszed.

A végső kérdés

Egy gyerek, akinek joga van az érzéseihez → biztonságos, önazonos felnőtt lesz.

Egy gyerek, akinek érzéseit elutasítják → elveszett, önmagától elszakadt felnőtt lesz.

És te döntöd el, melyiket neveled.